(5. rész)
Hirtelen arra ébredtem, h lazul a kötél a kezemnél.
-Most miért oldod el a kötelet?
Nem válaszolt.
-Miért nem válaszolsz? Mire készülsz?
Még mindig hallgatott, majd megfogta a kezem, és segített felállni. Éreztem, hogy nincs rajta a jelmez.
-Ennyi volt. Elmehetsz.
És mégis hogyan, ha nem látok semmit? – kérdeztem, de valami miatt nem jött ki hang a torkomon. Egy pillanatra ledöbbentem, míg eljutott az agyamig a hang...egy ismerős hang.
Kezemmel elkezdtem tapogatózni, hogy be tudjam azonosítani „Szitakötő” arcát. Elakadt a lélegzetem...
-Úristen...Zane?!
Szédülni kezdtem, a levegőt csak úgy kapkodtam, de mind hiába. Éreztem, hogy elesek és elvesztettem eszméletemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése