(8. rész)
Visszaültünk a padra. Fogtuk egymás kezét és egymáshoz bújtunk.
-Még most se hiszem el.
-Én sem. Ugye nem haragszol, hogy elraboltalak?
-Viccelsz? Mondtam neked, izgalmas volt. – elvörösödtem – Jesszusom. Mekkora ribanc lehettem, amikor rád másztam...
Zane nevetett.
-Nem voltál az. Inkább nagyon szexi. Izgató voltál. Nehéz volt leállítani...
-Hát ha nem próbálkozok a zipzárral, akkor lett volna nehéz.
-Igazad van.
-Tudom. De majd legközelebb befejezzük... – mondtam sejtelmesen.
-Khm...én is erre gondoltam, csak nem akartam már így az elején ilyet mondani.
-Jaaaj, ne szerénykedj. Egyébként is, pont azért mondtam én.
Megint nevettünk, majd csókot csók követett. Boldog voltam. Boldog, mert azzal voltam együtt, akit szeretek, és a barátság is megmaradt. Ennél jobbat nem kívánhattam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése