(3. rész)
Később rám jött az, amit sosem vártam. Hívott a természet...
-Van egy problémám...
-Mi az?
-...ki kell mennem a mosdóba.
Éreztem, h lazul a kezemnél a kötél, majd a lábamnál is. Már eléggé elzsibbadtam ebben a pózban, így tudtam, jól fog esni egy kis mozgás. De valami nem úgy történt, ahogy én azt képzeltem. Segített felállítani, és elvezetett a mosdóig.
-Nem vennéd le a szememről a kötést, hogy lássak is valamit?
-Legyen. De nem szívesen teszem.
Gyengéden levette szememről a rátekert rongyot, és óvatosan kezdtem kinyitni a szemem. Nem tudtam, fényre vagy sötétségre számítsak. Ahogy kezdett a látásom visszajönni, egy zöld jelmezes alakot láttam meg magam előtt.
-Szitakötő?
-Hát csak nem leplezem le magam...
-A végén még a hősöm leszel, és nem is az elrablóm.
Egy mosollyal nyugtázta mondatom, majd bementem a mosdóba.
Úgy döntöttem, leveszem tornacipőmet, mert már megfájdult benne a lábam. Kicsit megmostam magam, ne legyek olyan csapzott. Miután kimentem, az jött, aminek jönnie kellett. Magamtól beleültem a székbe, Szitakötő pedig megkötözte hátul a kezem. Lábamat szabadon hagyta, és a szememet sem kötötte be.
Furcsa érzések kavarogtak bennem. Mikor megláttam Szitakötőt, testi vonzalmat kezdtem el iránta érezni. Én sem értettem. Tőlem olyan 7 méterre ült egy kanapén, próbált pihenni. Nem gondoltam végig, mit teszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése