elszabadult érzelmek

Álom vagy valóság?
(4. rész)
Lábam segítségével odagurultam székestül elé. A kerekek gördülésére kinyitotta szemét.
-Te mit csinálsz?
-Csukd be a szemed.

Meg kell hagyni, ilyen esetben ilyet mondani elég butaság volt...de meglepetésemre Szitakötő becsukta szemeit. Bár elnéztem volna még szemeit...gyönyörű szemei vannak. Majd folytattam, amit elkezdtem. Egyszerűen én magam se értem, hogyan vetemedtem erre. Felemeltem egyik lábamat, és gyengéden simogatni kezdtem vele. Térdétől a combjáig. Majd a másik lábammal ugyanezt. Aztán mindkettővel. Derekánál átkaroltam a lábaimmal, és így közelebb húzódtam hozzá. Éreztem, hogy nagyon a határon vagyok. De nem tudtam leállni. Közelebb hajoltam, ahogy a kötél engedett, és megcsókoltam. Nem tartott sokáig, mert nem tudtam, hogy fog rá reagálni. Majd ismét megcsókoltam, és ezt viszonozta. Elkapott a hév. Nagyon jól éreztem magam abban a pillanatban. És ez kölcsönös volt. Valami azonban jobban hajtott...a kíváncsiság. Láttam, hogy a jelmeze hátul zipzárral volt ellátva. Talán én se gondoltam végig mit teszek, de próbáltam számmal lehúzni.

-Mit művelsz? Ez volt a cél? – förmedt rám Szitakötő, és ellökött magától. A szék csak úgy gurult velem együtt.
-Sajnálom...
-Persze. Csak a bolondját járatod velem!
-Ez nem igaz! Ami történt...
-Nem érdekel a hazugságod. – mondta, majd elindult felém.

Nem tudtam, mire számítsak. Féltem. Azt hittem, bántani fog. De tévedtem. Újra bekötötte a szemem, és elvonult. Furcsálltam. És mi jöhet ez után? – gondoltam magamban. Már fáradt voltam, úgy éreztem, kezdek elaludni.

érzelmek kavarodásában

Álom vagy valóság?
(3. rész)
Később rám jött az, amit sosem vártam. Hívott a természet...

-Van egy problémám...
-Mi az?
-...ki kell mennem a mosdóba.
Éreztem, h lazul a kezemnél a kötél, majd a lábamnál is. Már eléggé elzsibbadtam ebben a pózban, így tudtam, jól fog esni egy kis mozgás. De valami nem úgy történt, ahogy én azt képzeltem. Segített felállítani, és elvezetett a mosdóig.
-Nem vennéd le a szememről a kötést, hogy lássak is valamit?
-Legyen. De nem szívesen teszem.
Gyengéden levette szememről a rátekert rongyot, és óvatosan kezdtem kinyitni a szemem. Nem tudtam, fényre vagy sötétségre számítsak. Ahogy kezdett a látásom visszajönni, egy zöld jelmezes alakot láttam meg magam előtt.
-Szitakötő?
-Hát csak nem leplezem le magam...
-A végén még a hősöm leszel, és nem is az elrablóm.
Egy mosollyal nyugtázta mondatom, majd bementem a mosdóba.

Úgy döntöttem, leveszem tornacipőmet, mert már megfájdult benne a lábam. Kicsit megmostam magam, ne legyek olyan csapzott. Miután kimentem, az jött, aminek jönnie kellett. Magamtól beleültem a székbe, Szitakötő pedig megkötözte hátul a kezem. Lábamat szabadon hagyta, és a szememet sem kötötte be.

Furcsa érzések kavarogtak bennem. Mikor megláttam Szitakötőt, testi vonzalmat kezdtem el iránta érezni. Én sem értettem. Tőlem olyan 7 méterre ült egy kanapén, próbált pihenni. Nem gondoltam végig, mit teszek...

alone in this fucking world

Álom vagy valóság?
(2. rész)
Kezdtem kellemetlenül érezni magam, hogy egyikünk se beszélt.

-Mondhatok valamit? – kezdtem beszélgetésbe bonyolódni vele.
-Persze.
-Valahol örülök, hogy elraboltál...bármi is lesz a vége, de örülök.
-Miért??? – csodálkozott a fiú.
-Mert legalább van egy kis izgalom az unalmas életemben.
-Ilyet még viccből se mondj!
-De hát ha így van? Figyelj...nem, inkább hagyjuk.
-Mondd csak nyugodtan.
-Legyen. Tudod az elmúlt időkben nem vagyok túl jól. Egyedül érzem magam. Persze tudom, hogy a barátaimra bármikor számíthatok, de ők sem tudnak mindig mellettem lenni. És nekik is vannak problémáik...
-Folytasd...
-Sok minden hiányzik az életemből. Szeretném, ha lenne mellettem valaki, akihez bármikor odabújhatok, átölelhetem, megcsókolhatom. Szerelemre vágyom...
-Most ezen meglepődtem...
-Miért?
-...egy ilyen szép lány hogy lehet ennyire magányos?
-Szép? Be van kötve a szemed, hogy nem látsz?
-Jó, nem fogok ezen leállni vitatkozni. Egyébként sem a külső a fontos.
-Már akinek...
-Mindegy. És nem is tetszik senki?
-Azt nem mondtam.
-Szóval van kiszemelted...
-Ez így erős kijelentés. Bár van egy srác, aki tetszik, de ennyi az egész.
-Ő nem tud róla?
-Nem...és jobb ez így.
-Honnan tudod?
-Tudom. Nem tennék tönkre egy barátságot.
-És ha kölcsönös ez a fajta szimpátia?
-Nem hiszem...akkor talán már lépett volna.
-Ezt miből gondolod?
-A beszélgetéseinkből. Sokszor vannak félreérthető beszélgetések mindkét irányban. De ő vagy nem akarja érteni, vagy tényleg nem érti...
-...
-Na befejeztem. Nem fárasztalak ezzel. De köszönöm, hogy meghallgattál. Jól esett.
-Szívesen.

Kellemesen csalódtam most benne. Jó volt elmondani egy olyan személynek, akit nem ismerek. És figyelmesen meghallgatott. Kezdett egyre szimpatikusabb lenni számomra.

a kezdetek

Álom vagy valóság?
(1. rész)
Vártam ezt a napot. A sok unalmas nap mellett végre kimozdulok itthonról, és együtt lehetek azokkal, akiket szeretek. Csak az estére tudtam gondolni, számoltam visszafelé a múló perceket. Kigondoltam, mit veszek fel. Forró nyári nap volt a mai, így a kedvenc szettem mellett döntöttem: fekete szoknya tornacipővel, és egy csinos fekete felső. Délután még MSN-en megbeszéltem a többiekkel, pontosan mikor és hol találkozunk. Meglepő módon repült az idő. Hamar el is jött az este. Elköszöntem édesanyámtól, majd útnak indultam.

A megbeszélt helyen találkoztam barátnőmmel, Kiira-val, és a többiekkel, Heikki-vel, Zane-nel, aki iránt többet éreztem puszta barátságnál, és még pár új arccal, akikkel eddig nem találkoztam. Illedelmesen bemutatkoztam nekik, majd kezdődhetett a baráti összeröffenés. Nagyon sokat nevettünk, jó kedvű volt mindenki, és persze a finom italok fogyasztását se hanyagoltuk. De valami miatt mégsem akart jól összejönni ez a nap. Hirtelen rosszul lettem, és elájultam...

Elkezdtem ébredezni, de szememet nem bírtam kinyitni. Éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért kiabálni akartam...de a szám le volt ragasztva. Szorítást éreztem a kezemen is, és rájöttem, nem tudok megmozdulni sem. A hideg ment végig a hátamon, miközben tudatosult bennem, hogy elraboltak. Próbáltam mocorogni, hátha fel tudok borulni a székkel együtt, de pechemre görgős széken kaptam helyet. Úgy döntöttem, megpróbálok megszabadulni a számon lévő ragasztószalagtól, ezért arcomat a vállamba kezdtem dörzsölni. Már majdnem elértem az ajkaim szélét, de lépéseket hallottam közeledni...

-Leveszem, ha nem kezdesz el kiabálni. Úgysem hallja meg itt senki, és csak fogyasztod az energiádat. - mondta eltorzított hanggal a fiatalember.
El kellett ismernem, más választásom nincs. Jelzésképpen bólintottam, így számról lekerült a ragasztószalag.
-Hol vagyok? És te ki vagy? Miért raboltál el?...Meg akarsz ölni???
-Állj le, nyugi. Ha meg akarnálak ölni, akkor nem gondolod, hogy már megtettem volna?
Azt kell, hogy mondjam, van benne valami.
-Akkor miért raboltál el?
-Majd idővel rájössz. – zárta beszélgetést a rejtélyes idegen.
Nem voltam elégedett ezzel a válasszal, de jobbnak láttam, ha csöndben maradok...legalábbis egy időre. Ahogy telt az idő –bár időérzetemet teljesen elvesztettem-, megszomjaztam. Amint kértem innivalót, egyből kaptam. Méghozzá kívánságomhoz híven. Ezen magam is meglepődtem.
-Nem vagy éhes?
-Nem gondolod, hogy neked ebben a helyzetben le tudna menni akár egy falat is a torkodon?
-Jogos...de nincs mitől tartanod. Higgy nekem!
-Kösz...
-Biztos nem vagy éhes?

Végülis kértem pár falatot. Mivel nem láttam semmit, ő etettet. De ez se ment olyan könnyen. Az első falatnál direkt összekent...azt hitte, ezzel nagyon poénos. Normális esetben talán én is nevettem volna rajta, de ebben a szituációban valahogy nem tudtam mosolyra görbíteni a szám. Bocsánatot kért a turpiságáért, majd normálisan etetett tovább.

Mindketten csöndben voltunk, így kicsit a gondolataimba merültem. Magam se értem, miért, de nem gondoltam, h rossz ember lenne az elrablóm. Bár fogalmam se volt, ki volt.

álomvilág

Korábban a blogol.hu-n volt már egy ilyen blogom, de mivel azt nem használom, úgy gondoltam itt újra létrehozom. Hogy milyen blog is ez? Történetek, melyeket én írok. Egy már meg van írva, abból naponta fogok felrakni egy részt (ma lesz az első), majd idővel lesz mégegy, amit hamarosan kezdek el írni. A fejemben már úgy-ahogy megvan a történet, de nem teljes, ezért az is könnyen meglehet, h ritkábban lesznek új részek. Na de most előbb az első történetem jön, melynek címe:

Álom vagy valóság?
Szívesen várom a kritikákat, nem kell regisztráltnak lenned! (: