2009. december 4., péntek

the end...?


Álom vagy valóság?
(8. rész)

Visszaültünk a padra. Fogtuk egymás kezét és egymáshoz bújtunk.
-Még most se hiszem el.
-Én sem. Ugye nem haragszol, hogy elraboltalak?
-Viccelsz? Mondtam neked, izgalmas volt. – elvörösödtem – Jesszusom. Mekkora ribanc lehettem, amikor rád másztam...
Zane nevetett.
-Nem voltál az. Inkább nagyon szexi. Izgató voltál. Nehéz volt leállítani...
-Hát ha nem próbálkozok a zipzárral, akkor lett volna nehéz.
-Igazad van.
-Tudom. De majd legközelebb befejezzük... – mondtam sejtelmesen.
-Khm...én is erre gondoltam, csak nem akartam már így az elején ilyet mondani.
-Jaaaj, ne szerénykedj. Egyébként is, pont azért mondtam én.
Megint nevettünk, majd csókot csók követett. Boldog voltam. Boldog, mert azzal voltam együtt, akit szeretek, és a barátság is megmaradt. Ennél jobbat nem kívánhattam volna.

-FIN-

2009. december 3., csütörtök

álom vagy valóság?


Álom vagy valóság?
(7. rész)

Kb. fél óra múlva Zane megcsörgetett, így elindultam. A kapun kilépve viszont megálltam, és visszafordultam. Csak úgy pörgött az agyam, jöttek a kérdések a fejemben. Egy barát volt a tét. De aztán meggyőztem magam arról, hogy tudnom kell, mi történt. El is indultam. A megbeszélt helyre még így is előbb értem oda. A szökőkút melletti padok közül leültem az egyikre, és vártam.

Pár perc múlva megérkezett a busz, és a sok utas között megláttam leszállni Zane-t. A szívem hevesen dobogott. Miután Zane odajött hozzám, köszöntünk egymásnak, de mikor puszit adott volna, elhúztam a fejem. Láttam Zane-nen, hogy meglepődött ezen.
-Mi a baj? Mi történt? – kérdezte tőlem.
Ez inkább én kérdezném tőled... – gondoltam magamban. Próbáltam összehozni a szavakat, mondatokat, de nem ment. Csak néztem előre. Nem tudtam a szemébe nézni.
-Rosszul vagy Rikki? Megijesztesz...
Még mindig nem szólaltam meg. Nem mertem. Tudtam, hogy elveszíthetek egy barátot. De nem bírtam tovább csöndben maradni. Örökké nem húzhatom az időt. Kinyitottam a számat, de a szavak nem jöttek ki. Úgy döntöttem, a tettek beszéljenek helyettem. Odafordultam hozzá, belenéztem a szemébe, majd megcsókoltam. Hirtelen, nem számíthatott rá. De 2 mp múlva elhúztam magam tőle, mert eljutott az agyamig...
-Álom volt. – mondtam elcsukló hangon, majd felálltam, és elindultam. Éreztem, hogy sírok.

De valaki megfogta a csuklómat. Nem tudtam tovább menni. Megfordultam. Zane állt velem szemben. Abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak halott lennék. Rámjött a remegés is. Egy örökkévalóságnak tűnt ez a szituáció. Minden másodpercet egy órának éreztem. Majd Zane elengedte a kezem, és gyengéden letörölte arcomról a könnycseppeket.
-Nem álmodtad. – nyögte ki, és megcsókolt. Hosszan és finoman. Legszívesebben megállítottam volna az időt. A szívem a torkomban dobogott.
-El se hiszem... – fakadt ki belőlem, és megöleltem.
Boldog voltam.

2009. december 2., szerda

másnaposság?


Álom vagy valóság?
(6. rész)

Arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Az esés miatt lehetett. Kinyitottam szemem, és rájöttem: otthon vagyok. Nem hittem annak, amit láttam. Felültem az ágyamban, és csak körbe-körbe néztem.
-Csak álmodtam volna? De olyan valóságos volt... – mondtam hangosan, mikor észrevettem a csuklómon lévő piros foltot – ...ha megtörtént, mit keresek itthon?
Kipattantam az ágyból, majd odaültem a géphez. Beszélnem kell Zane-nel. Felmentem MSN-re, de még nem volt fent. Azonban Kiira rámírt:

-Szijjja!!! Na hogy vagy? Eléggé kiütötted magad tegnap... :D
-Szia...micsoda? Nem emlékszem semmire...vagyis. Mi történt?
-Hát csak annyi, h jó sokat ittál... :P
-Tényleg?
Ahogy ezt leírtam, láttam Zane-t bejelentkezni.
-Figyelj! Ezt még megbeszéljük, de most nem tudok írni. Puszi
-Furcsa vagy. De oké. Akkor majd re. Cupp

Miután bezártam az ablakot, ráírtam Zane-re:
-Szia! Beszélnünk kell...nagyon fontos!
-Szia! Hát már beszélünk. :P Jól vagy? Tegnap nagyon sokat ittál.
-Ne viccelődj most. Tényleg beszélnünk kell...tudnánk találkozni?
-Persze. Mikor és hol?

Leírtam neki, majd lejöttem MSN-ről. Kicsit rendbe szedtem magam, majd az időt kémleltem. Megbeszéltem Zane-nel, hogy ha már a közelben van, csörgessen meg, és elindulok. Elég rossz passzban voltam. Tisztába voltam vele, hogy ami következni fog, az örökre megváltoztatja kapcsolatunkat. De tudnom kellett, mi történt...